egy összetört szív

Néma csend van. Senki nem szól egy szót sem, magam vagyok. Ülök egy kihalt, sötét, szobában és a fényképét nézegetem közben arra gondolok milyen jó volt vele. Tele vagyok kérdésekkel: vajon miért történt így? Mit és hol rontottam el? Lehet velem van a hiba? A szívemet adtam, de összetörték. Lehet túl naiv voltam, hogy elhittem a szerelem a legszebb dolog a világon és örökké tart?! Mindent megadtam amit csak tudtam, mégsem volt elég. Feladtam a büszkeségemet is miatta, hiába. Sokan mondják, hogy egy pasi sem ér annyit, hogy egy nő sírjon értük, de most mégis patakokban folyik a könnyem. Nem értem mi történt. Egyik pillanatban még minden szép és jó volt,és úgy éreztem ő is szeret a következőben meg már minden romlásnak indult még a barátságát sem éreztem . És miért? Nem tudom megmondani, ugyanis akinek oda adtam a szívemet nem áll szóba velem. eltávolodott. Szörnyű nagy fájdalmat okozva ezzel nekem. Nem tudom mi rosszat tettem vagy mondtam, de egyik napról a másikra így megváltozott a helyzet. Pedig annyira szeretem, hogy akár képes lennék mindent megtenni érte! Miért ilyen igazságtalan az élet? Miért veszi el tőlem azt, akit a világon mindennél jobban szeretek? Talán nem ő lenne számomra az igazi? Akkor miért hozott össze vele a sors? Ez csak egy állomás lenne az életemben, vagy megtanít ez élet elviselni a fájdalmakat és megmutatja, hogyan kell talpra állni? Nagyon kemény lecke ez, de én még bizakodok, hogy talán ez csak egy rossz vicc és hamarosan felébredek ebből a rémálomból, ő ott lesz velem és megfogja a kezem, megcsókol és azt mondja nekem: SZERETLEK!