2011. február 24., csütörtök
2011. február 23., szerda
kedvenc.....pad
| Kedvenc helyünkre még sokszor elmegyek Gyűjtök fényeket, rigó-füttyöt - Neked s e zenétől a lelkem nyugodt, és derűs lesz, már másként szeretlek könnyek már nincsenek, csak hála van szívemben, csak hála, és köszönet. Már csak a hála - Neked, és sok, sok köszönet mindenért, amit megéltem, mit megélhettem VELED mert amit megéltem, az volt a SZERELEM, az volt az életem nekem az volt a mindenem Köszönöm, hát NEKED, köszönöm Szerelmem! | ||
Búcsúzni...fáj.....
Te tudod már
Búcsúzni fáj nagyon, én mégis hagyom,
mert minden sóhaj, lelkemből szabadult
rabmadár, a kalitka ajtaja már régóta
nyitva áll, csak én nem tudtam, milyen
messze tudlak gondolatban, a szívem még
mindig nem enyém - azt, nálad hagytam.
Nem kérdezek és nem várok válaszokat,
nem sírok vissza el nem csókolt csókokat,
temetni mentem emlékedet messzire, mert
miattad hazudtam igazat magamnak is,
hogy lehet szeretni - szeretni lehet, ennyire.
Nevetve sírtam és sírva nevettem, lépteid
nyomát kerestem, arcomon csurgott az
esőverte könnyem, nem tudom mi tart,
miért élek ebben a hihetetlen szerelemben.
Te mindig tudtad, merre járok, hol nyílnak
még a városban a virágok, s ha leültem egy
árnyas fa rejtette padra, sikoltott bennem
a vágy, hogy mellettem ülj - egy pillanatra.
Belül hallottam a hangodat, Veled ébredtem
minden reggel, lélegzetem a lélegzeteddel,
álom volt csupán, képzelet játszotta tünemény,
egy kósza, egy leheletnyi, egy halk-remény.
A Te szemeddel néztem és láttam, az ölelésedre
vágytam, éreztem az ősz illatát, kísértem a folyót,
ahogy a hidak szelik át, lelkemet veszni nem
hagyhattam, válaszokat kerestem önmagamban.
Csak azt tudom, nem maradhatok - többé
a szerelemből sem adhatok - gyűjtöttem
erőt felejteni, s hogy meddig lesz elég? -
ezt most, senki nem tudja megmondani.
Te tudod már, hogyan kell - nem szeretni?
Búcsúzni fáj nagyon, én mégis hagyom,
mert minden sóhaj, lelkemből szabadult
rabmadár, a kalitka ajtaja már régóta
nyitva áll, csak én nem tudtam, milyen
messze tudlak gondolatban, a szívem még
mindig nem enyém - azt, nálad hagytam.
Nem kérdezek és nem várok válaszokat,
nem sírok vissza el nem csókolt csókokat,
temetni mentem emlékedet messzire, mert
miattad hazudtam igazat magamnak is,
hogy lehet szeretni - szeretni lehet, ennyire.
Nevetve sírtam és sírva nevettem, lépteid
nyomát kerestem, arcomon csurgott az
esőverte könnyem, nem tudom mi tart,
miért élek ebben a hihetetlen szerelemben.
Te mindig tudtad, merre járok, hol nyílnak
még a városban a virágok, s ha leültem egy
árnyas fa rejtette padra, sikoltott bennem
a vágy, hogy mellettem ülj - egy pillanatra.
Belül hallottam a hangodat, Veled ébredtem
minden reggel, lélegzetem a lélegzeteddel,
álom volt csupán, képzelet játszotta tünemény,
egy kósza, egy leheletnyi, egy halk-remény.
A Te szemeddel néztem és láttam, az ölelésedre
vágytam, éreztem az ősz illatát, kísértem a folyót,
ahogy a hidak szelik át, lelkemet veszni nem
hagyhattam, válaszokat kerestem önmagamban.
Csak azt tudom, nem maradhatok - többé
a szerelemből sem adhatok - gyűjtöttem
erőt felejteni, s hogy meddig lesz elég? -
ezt most, senki nem tudja megmondani.
Te tudod már, hogyan kell - nem szeretni?
2011. február 20., vasárnap
Távolság!!!!
TÁVOL VAGY TŐLEM
Távol vagy tőlem, s mégis közel,
Szívem képzeletben téged ölel.
Bár itt lennél, csak erre vágyom,
Titkon minden éjjel ezt kívánom.
Szeretlek tiszta szívvel édes,
Ha nem vagy itt, lágy szívem is érdes.
Gyere hozzám, csak rád várok,
Rajtad kívül mindenkit kizárok.
Keveset látlak téged nagyon,
De e kincs mindennél nagyobb vagyon.
Előttem lebeg két szép szemed,
Mely szerelmesen reám mered.
Egyfolytában várom édes ölelésed,
S hogy újra érezzem gyengéd érintésed.
Rád gondolok, rólad szól minden ének,
Ha velem vagy, semmitől sem félek.
Aludni sem tudok úgy hiányzol,
Mint száraz földnek a nyári zápor.
Ha akarod mindenem neked adom,
Ha cserébe szerelmed megkapom
Gondolatodtól búcsúzni nem fogok,
Minek, hiszen úgysem tudok.
Csak azt akarom, tudd mennyire szeretlek,
S hogy téged soha el nem feledlek.
Távol vagy tőlem, s mégis közel,
Szívem képzeletben téged ölel.
Bár itt lennél, csak erre vágyom,
Titkon minden éjjel ezt kívánom.
Szeretlek tiszta szívvel édes,
Ha nem vagy itt, lágy szívem is érdes.
Gyere hozzám, csak rád várok,
Rajtad kívül mindenkit kizárok.
Keveset látlak téged nagyon,
De e kincs mindennél nagyobb vagyon.
Előttem lebeg két szép szemed,
Mely szerelmesen reám mered.
Egyfolytában várom édes ölelésed,
S hogy újra érezzem gyengéd érintésed.
Rád gondolok, rólad szól minden ének,
Ha velem vagy, semmitől sem félek.
Aludni sem tudok úgy hiányzol,
Mint száraz földnek a nyári zápor.
Ha akarod mindenem neked adom,
Ha cserébe szerelmed megkapom
Gondolatodtól búcsúzni nem fogok,
Minek, hiszen úgysem tudok.
Csak azt akarom, tudd mennyire szeretlek,
S hogy téged soha el nem feledlek.
2011. február 19., szombat
2011. február 18., péntek
2011. február 11., péntek
2011. február 9., szerda
Van úgy, hogy valakit szeretünk.....
Van úgy, hogy valakit szeretünk.....
Van úgy, hogy valakit szeretünk,de egymásé soha nem lehetünk, mert amit az egyik mindennap kimond, a másik nem érzi viszont.
Nehéz elhinni, hogy aki valaha mosolyt csalt az arcomra, most könnyeket csal a szemembe.
Sokszor egy perc dönti el életünk sorsát, egyetlen szón múlik bánat vagy boldogság. El ne mulaszd a percet, melyet egy ki nem mondott szó, semmivé tehet.
Sír a szívem és sírok én is, mert hiányod minden perce mardos, hasogat és fáj ha nem vagy velem, de mégis boldog vagyok, mert tudom, hogy vagy nekem.
Vicces, hogy valaki mennyire össze tudja törni a szívedet, de te ennek ellenére, még mindig szereted azokkal az apró darabokkal.
Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél.
Legnehezebb dolog a szerelemben, hogyha ki kell szeretned valakiből.
Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elönt a szomorúság, halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra.
A boldogság az, amikor sokat kapunk, a fájdalom az, amikor ez mind elveszik. Én nem akarok boldog lenni többé, mert az egyszer nagyon fog fájni.
A szív szeret, az ész tudja, nem lehet. Így ketten örök ellenfelek Az ész már lemond, a szív még remél, ám hiába az okos, az érző szív ezerszer többet ér.
Nem háborgok, pedig háborúk dúltak fel a lelkemben, nem lázadok, de egy világ dőlt össze bennem.
Sötét van itt és magány, szívem vérzik és nagyon fáj. De nem szólok semmit, csak titkolom, hogy a szerelem nekem milyen nagy fájdalom.
Én féltem ő félt, de sajnos ez nem elég. Én szeretem, ő szeret, de a szerelmünk nem lehet teljes. Megakadályoz minket egy erő, melynek neve: szülő. Mely erősebb a fájdalomnál s mely erősebb minden külső erőnél.
Van úgy, hogy valakit szeretünk,de egymásé soha nem lehetünk, mert amit az egyik mindennap kimond, a másik nem érzi viszont.
Nehéz elhinni, hogy aki valaha mosolyt csalt az arcomra, most könnyeket csal a szemembe.
Sokszor egy perc dönti el életünk sorsát, egyetlen szón múlik bánat vagy boldogság. El ne mulaszd a percet, melyet egy ki nem mondott szó, semmivé tehet.
Sír a szívem és sírok én is, mert hiányod minden perce mardos, hasogat és fáj ha nem vagy velem, de mégis boldog vagyok, mert tudom, hogy vagy nekem.
Vicces, hogy valaki mennyire össze tudja törni a szívedet, de te ennek ellenére, még mindig szereted azokkal az apró darabokkal.
Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél.
Legnehezebb dolog a szerelemben, hogyha ki kell szeretned valakiből.
Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elönt a szomorúság, halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra.
A boldogság az, amikor sokat kapunk, a fájdalom az, amikor ez mind elveszik. Én nem akarok boldog lenni többé, mert az egyszer nagyon fog fájni.
A szív szeret, az ész tudja, nem lehet. Így ketten örök ellenfelek Az ész már lemond, a szív még remél, ám hiába az okos, az érző szív ezerszer többet ér.
Nem háborgok, pedig háborúk dúltak fel a lelkemben, nem lázadok, de egy világ dőlt össze bennem.
Sötét van itt és magány, szívem vérzik és nagyon fáj. De nem szólok semmit, csak titkolom, hogy a szerelem nekem milyen nagy fájdalom.
Én féltem ő félt, de sajnos ez nem elég. Én szeretem, ő szeret, de a szerelmünk nem lehet teljes. Megakadályoz minket egy erő, melynek neve: szülő. Mely erősebb a fájdalomnál s mely erősebb minden külső erőnél.
2011. február 7., hétfő
remény..bennem él!!!!!
Reménytelen szerelem!!
Az igaz szerelem sok fájdalommal jár,
Van benne sok jó és rossz határ.
Tele van szenvedéllyel, forrósággal,
S tele boldogtalansággal.
Én is erre a forróságra vágyom,
De néha úgy érzem, ez már csak álom.
Mert bár évek óta érzem irántad a szenvedélyt.
Azt hiszem sokszor csak a bánat ért.
Ezért hát szorítsd meg, gyorsan mind a két kezem,
Mond, hogy te is érzed az igaz szerelmet.
Letörlöm az arcodról a bánat porát,
S együtt megyünk az úton tovább.
Miért vagy oly elutasító néha kedvesem,
S miért vagy olyan szenvedélyes velem?
Miért akarsz a karodban tartani?
S miért akarsz végleg elutasítani?
S olykor romantikus csókkal csábítasz,
S pár napig magadba bolondítasz.
Majd ellöksz magadtól, mesze távol,
S én szenvedek a szomorúságtól.
Ezért hát szorítsd meg gyorsan a kezem,
Mond, hogy te is érzed az igaz szerelmet.
Letörlöm arcodról a bánat porát,
S együtt menjünk az élet során !!!.
?
Az igaz szerelem sok fájdalommal jár,
Van benne sok jó és rossz határ.
Tele van szenvedéllyel, forrósággal,
S tele boldogtalansággal.
Én is erre a forróságra vágyom,
De néha úgy érzem, ez már csak álom.
Mert bár évek óta érzem irántad a szenvedélyt.
Azt hiszem sokszor csak a bánat ért.
Ezért hát szorítsd meg, gyorsan mind a két kezem,
Mond, hogy te is érzed az igaz szerelmet.
Letörlöm az arcodról a bánat porát,
S együtt megyünk az úton tovább.
Miért vagy oly elutasító néha kedvesem,
S miért vagy olyan szenvedélyes velem?
Miért akarsz a karodban tartani?
S miért akarsz végleg elutasítani?
S olykor romantikus csókkal csábítasz,
S pár napig magadba bolondítasz.
Majd ellöksz magadtól, mesze távol,
S én szenvedek a szomorúságtól.
Ezért hát szorítsd meg gyorsan a kezem,
Mond, hogy te is érzed az igaz szerelmet.
Letörlöm arcodról a bánat porát,
S együtt menjünk az élet során !!!.
?
2011. február 6., vasárnap
Szerelmemnek........
Szerelmemnek!!!!/szederke/
Emlékszel az első csók ízére? Emlékszel, hogy azt kérdezted magadtól, vajon ,merjek e belekezdeni? És emlékszel milyen fenntartásaid voltak az első találkozásunk és a csókkal kapcsolatban? Elég későn ,sőt talán későn találkoztunk ahoz ,hogy akár évekre tervezhessünk. A sors furcsa játéka kapcsán csak az alkalmi kapcsolatok szegényes, de annál nagyobb szenvedélyesebb alkalmak, majd szünet, esetleg napi futó találkozás, egy összenézés, a fellobbanó láng, két élet, néha együtt, néha csak egymás mellett, de sok találkozással, humorral, fájdalommal és örömmel - egy csodaszép szerelmi történet, ami a sors könyvében lett meg írva. A lapokat csak naponta tudjuk mindketten előre elolvasni. Az események forgatagába csak sodródni tudunk a történésekkel és kihozni minden napból a legtöbbet a legszebbet egymás örömére. Ennek is megvan a maga varázsa,mert csak azt az időt töltjük együtt amelyiket mindketten nagyon akarjuk. Megkíméljük kapcsolatunkat a felszínes hétköznapok hozta túlélésért folytatott küzdelmektől. Így ez az idő ,habár rövid is, de a felhőtlen szerelemről ,boldogságról szól.
Remélem még hosszú ideig mindkettőnk nagy-nagy örömére.Ez még jár NEKÜNK!!!
Emlékszel az első csók ízére? Emlékszel, hogy azt kérdezted magadtól, vajon ,merjek e belekezdeni? És emlékszel milyen fenntartásaid voltak az első találkozásunk és a csókkal kapcsolatban? Elég későn ,sőt talán későn találkoztunk ahoz ,hogy akár évekre tervezhessünk. A sors furcsa játéka kapcsán csak az alkalmi kapcsolatok szegényes, de annál nagyobb szenvedélyesebb alkalmak, majd szünet, esetleg napi futó találkozás, egy összenézés, a fellobbanó láng, két élet, néha együtt, néha csak egymás mellett, de sok találkozással, humorral, fájdalommal és örömmel - egy csodaszép szerelmi történet, ami a sors könyvében lett meg írva. A lapokat csak naponta tudjuk mindketten előre elolvasni. Az események forgatagába csak sodródni tudunk a történésekkel és kihozni minden napból a legtöbbet a legszebbet egymás örömére. Ennek is megvan a maga varázsa,mert csak azt az időt töltjük együtt amelyiket mindketten nagyon akarjuk. Megkíméljük kapcsolatunkat a felszínes hétköznapok hozta túlélésért folytatott küzdelmektől. Így ez az idő ,habár rövid is, de a felhőtlen szerelemről ,boldogságról szól.
Remélem még hosszú ideig mindkettőnk nagy-nagy örömére.Ez még jár NEKÜNK!!!
2011. február 3., csütörtök
a pad
Szomorú vagyok.búsan sétálgatok. Nézem a várost,már nem ragyog! Ott van a pad ahol csókolóztunk.Le ülök már majdnem sírok....Már nem vagy itt Velem.S már nem ölelsz engem.A város is szomorú Velem
2011. február 1., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)